Élete és sorsa a tragikus 20. századi társadalmi és politikai viszonyok lenyomata, munkássága ma is alapvetésnek számít a fejlődéslélektanban. A magyar származású Margaret Mahlerről emlékezünk meg.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Az újszülöttek nem tudnak különbséget tenni önmaguk és anyjuk, elsődleges gondozójuk között: szimbiotikus kapcsolatban vannak hónapokon át. Fél év is eltelik, mire egy gyerek érzékeli, hogy önálló lény: ekkor szembesül a szeparációs szorongással, amelynek helyes vagy éppen helytelen szülői lereagálása hosszú távon is meghatározhatja egy ember életét. Hároméves korunkra alakul ki bennünk a tudás, hogy önállóak vagyunk, a világban pedig létezik tárgyállandóság, vagyis a minket körülvevő dolgok – emberek, tárgyak és minden más – akkor is léteznek, ha éppen nem lájuk őket. Három mondatban így foglalhatjuk össze a világhírű pszichológus-gyermekorvos Margaret Mahler, leánykori nevén Schönberger Margit életének legmeghatározóbb munkáját.
Margit egy soproni zsidó család első gyermekeként született 1897-ben. Anyja háziasszony, apja tisztiorvos, a helyi zsidó közösség elnöke volt. A kislányt születésétől kezdve apja szerette jobban, a feljegyzések szerint boldogtalan édesanyja elutasító volt vele – ez későbbi életének, munkájának fényében különösen érdekes életrajzi adalék. Négy évvel később a Schönberger családba még egy kislány érkezett, Zsuzsanna, akit az anyja rajongásig szeretett. „Én hoztalak a világra, táplállak, szeretlek, imádlak, csak érted élek, te vagy az egész életem” – mondta egyszer az anya Zsuzsannának Margit füle hallatára. A nagyobb lány azt felelte: „És én, én az apámnak születtem…”
A kulturális és innovációs miniszter szerint miközben Brüsszel az egyetemeinket azzal támadja, hogy nem elég autonómok, saját hatalmának kiterjesztésére törekszik. Interjúnk.
Egészen elképesztően perverz feladatokat kérnek számon egy kaliforniai jezsuita egyetem családterápiás képzésén, melyen kiakadt egy diák, aki közzétette mindezt, mire az egyetem lakonikusan válaszolt. Mutatjuk a történetet.
Lezárult a Pázmányon az etikai eljárás a három, HVG-be LMBTQ-párti cikket író pszichológus oktatóval szemben, mutatjuk az eredmény, s hogy miről szólt az egész. A Mandinernek Birher Nándor, a Pázmány bölcsészkarának dékánja nyilatkozott.
Ignorálják a nekik nem tetsző tudományos kutatásokat, amiket kilistázok nekik.
Az első eredmények már látszódnak, de az áttörés csak most várható.
„Van egy olyan rossz érzésem, mintha valaki betört volna az otthonunkba és ellopott volna valamit” – reagált az OpenAI kutatási igazgatója arra, hogy a Meta az elmúlt két hétben nyolc alkalmazottjukat csábította el. A cég most „újrakalibrálja” a fizetéseket, és kreatív módszereket keres a tehetségek megtartására.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
